ISKOLAMODELLÜNK KIDOLGOZÓJA

PROF. DR. BÁBOSIK ISTVÁN

ÉLETRAJZ

Iskolai és egyetemi tanulmányok

Bábosik István 1940-ben született Jásztelken.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán (ELTE BTK) 1963-ban kapott diplomát, magyar nyelv és irodalom – pedagógia – pszichológia szakon.

Egyetemi tanulmányi évei alatt az Eötvös Kollégium tagja volt, ennek velejárójaként intenzív képzésben részesült német nyelvből, pedagógiai pszichológiából, a neveléstudomány kutatásmetodikájából és neveléselméletből.

Egyetemi oktatói pályakezdés

Az egyetem elvégzése után gyakornokként kezdett el dolgozni az ELTE BTK Neveléstudományi Tanszékén Nagy Sándor professzor vezetése alatt.

1964-ben tanársegédi kinevezést kapott és neveléselméletet oktatott.

1966-ban szerzett egyetemi doktori fokozatot.

1966 és 1971 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) ösztöndíjas aspiránsaként „Az erkölcsi tudatosság szerepe a magatartás szabályozásában” című témát kutatta az akkor még kevéssé alkalmazott empirikus kutatási módszerekkel.

1972-ben védte meg kandidátusi disszertációját, amelyet 1975-ben az Akadémia Kiadó jelentetett meg.

1972-től 1975-ig adjunktusként a Neveléselmélet, A neveléstudomány kutatásmódszertana és A pedagógia időszerű kérdései című tárgyakat oktatta, változatlanul a Bölcsészettudományi Kar Pedagógiai Tanszékén. Ezzel párhuzamosan az MTA Pedagógiai Kutatócsoportjának megbízása alapján bekapcsolódott az intézmény neveléselméleti kutatói tevékenységébe.

Kutatói pálya, szakmai-közéleti tevékenység, nemzetközi kapcsolatok, kutatásszervezés

1968-tól több tanulmányutat tett a Bolognai Egyetemre, a Moszkvai Lomonoszov Egyetemre, a Jénai Friedrich Schiller Egyetemre, a Bécsi Tudományegyetemre, a Berlini Humboldt Egyetemre és a berlini Freie Universitätre.  A tanulmányutak keretében a felsorolt egyetemek rendezvényein több alkalommal tartott kutatási beszámolót, amelyek anyagait német nyelven publikálták.

1973-tól több mint tíz évig neveléselméleti témafelelőse volt az ELTE BTK Pedagógiai Tanszéke, valamint a Jénai Friedrich Schiller Egyetem Neveléstudományi Intézete közti együttműködés keretében folyó kutatásoknak.

1975-ben kapta meg egyetemi docensi kinevezését.

1976 és 1986 között öt alkalommal díjazták kutatási eredményeit az MTA által kiírt pályázatokon.

1986-ban a Pedagógiai Szemle szerkesztőbizottsága könyvkritikáit „Kritikai nívódíj”-jal méltányolta.

1987-ben szerezte meg a neveléstudomány doktora fokozatot.

1991-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezését, s ez évben választották meg az ELTE BTK Neveléstudományi Tanszékének vezetőjévé is.

1991-ben a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottságának tagjává választották, s újraválasztása több cikluson keresztül folyamatosan megismétlődött, így 2008-ban is.

1992-ben a „Pedagogia e Vita” című olasz folyóirat négy évre nemzetközi tudományos tanácsadó testületében való közreműködésre kérte fel.

1993-ban a Magyar Akkreditációs Bizottság akkreditálta „A neveléstudomány teoretikus és empirikus kutatásának, fejlesztésének útjai” című doktori programját. A Neveléstudományi Tanszék ennek alapján indította el a PhD-képzést, amelynek szervezésére programvezetőként, illetve a doktori iskola vezetőjeként 2010-ig szóló mandátummal kapott megbízást a Magyar Akkreditációs Bizottságtól és az ELTE rektorától.

1994-ben „Új Pedagógiai Közlemények” címmel kismonográfia-sorozatot indított a Neveléstudományi Tanszék gondozásában, melynek több mint tíz kötete jelent meg. A kiadás és a megjelentetés munkálatait mint a szerkesztőbizottság elnöke szervezte.

1998-ban elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat. Szintén ebben az évben az MTA Köztestülete a közgyűlés képviseleti testületi tagjává választotta.

1999-től az ELTE BTK a Neveléstudományi Tanszéket intézetté nyilvánította, s Bábosik Istvánt megválasztották a Neveléstudományi Intézet igazgatójává.

1999-től 2003-ig az ELTE Bölcsészettudományi Kara oktatási dékánhelyettesévé választották.

2000-ben az ELTE rektorának felkérése alapján részt vett a Pedagógiai és Pszichológiai Kar megalapításának munkálataiban.

2003-ban az ELTE Egyetemi Tanácsa és Habilitációs Bizottsága tagjává választották, és „Pro Universitate”-emlékéremmel tüntették ki.

Ebben az évben jelent meg dr. Richard Olechowskival, a Bécsi Egyetem professzorával közösen szerkesztett tanulmánykötetük a Peter Lang Kiadónál német és magyar nyelvű változatban is Lehren – Lernen – Prüfen (Tanítás –Tanulás – Értékelés) címmel.

2004-ben az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara Tudományos Bizottságának tagjává választották, és az ELTE rektora kinevezte a karon létesült Neveléselméleti Professzúra vezetőjévé. A kinevezés együtt járt „a neveléselmélet professzora” cím viselésének jogosultságával.

Ugyanebben az évben a Kodolányi János Főiskola rektorától megbízást kapott a Neveléstudományi Intézet megszervezésére és igazgatására. Az intézeti rendszer átalakulását követően a Neveléstudományi Tanszék vezetőjévé nevezték ki.

2005-ben Kiss Árpád-díjban részesült.

2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

2010-ben az ELTE Szenátusa Professor Emeritus címet és ELTE Emlékérmet adományozott számára.

2015-ben az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara az "Arbor Vitae" (Az élet fája) kitüntetésben részesítette.

2020-ban az Eötvös József Könyvkiadó gondozásában megjelent "A konstruktív életvezetés pedagógiája és iskolája" című könyve, mely kutatási eredményeinek összegezését jelenti és a konstruktív életvezetés pedagógiája koncepcióját fogalmazza meg.

A SZAKMAI-TUDOMÁNYOS PÁLYA MÉRLEGE

Prof. Dr. Bábosik István egyetemi tanár szakmai-tudományos munkásságát az alábbi, személyéhez kötődő eredmények határozzák meg:

• Kialakított egy koherens és operacionalizált, szükséglet alapú neveléselméleti koncepciót. (Bábosik István: Neveléselmélet. Bp.: Osiris Kiadó, 2004.);
• Felvázolt egy strukturált, neveléstudományi szempontú személyiségelméletet, ami támpontul szolgálhat ahhoz, hogy a kutatók ne csupán azt tudják világosan meghatározni, hogy milyen módszerekkel, vagyis hogyan kutassanak, hanem azt is, hogy mit vizsgáljanak. (Bábosik István: Jellemformálás és jellemfejlődés. Bp.: Tankönyvkiadó, 1987.);
• Az általa a szakirodalomba bevezetett „konstruktív életvezetés”-fogalomra építve kimunkált egy, a mához és az élethez kapcsolódó pedagógiai célrendszert. (Bábosik István: A nevelés elmélete és gyakorlata. Bp.: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999.; István Bábosik: Die konstruktive Lebensführung in der Schule. In: István Bábosik, Richard Olechowski: Lehren – Lernen –Prüfen. Frankfurt am Main: Peter Lang Verlag, 2003.);
• Felvázolta a nevelési folyamat szerkezetét, s annak a tevékenység fejlődési szakaszaival fennálló összefüggéseit. (Bábosik István: A nevelés elmélete és gyakorlata. Bp.: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999.; Bábosik István: Neveléselmélet. Bp.: Osiris Kiadó, 2004.);
• Bevezette a hazai neveléstudományba a szociális életképesség fogalmát, s meghatározta annak pedagógiai eszközökkel kialakítható személyiségbeli feltételeit, valamint individuális és társadalom-gazdasági jelentőségét. (Bábosik István: A szociális életképesség feltételei. In: Bábosik István-Torgyik Judit szerk.: Pedagógusmesterség az Európai Unióban. Bp.: Eötvös József Könyvkiadó, 2007.; Bábosik István-Bábosik Zoltán: A korai fejlesztés szerepe a szociális életképesség megalapozásában. In: Bábosik István-Torgyik Judit (szerk.): Az iskola szocializációs funkciói. Bp.: Eötvös József Könyvkiadó. 2009.);
• A teljesítménymotiváción túllépve kidolgozta a különböző tevékenységformákra egyaránt alkalmazható folyamatmotiváció modelljét. (Bábosik István: Neveléselmélet. Bp.: Osiris Kiadó, 2004.);
• A nevelés módszertanát gazdagítva, felvázolta a közvetett nevelő hatások és nevelési módszerek rendszerét. (Bábosik István: Alkalmazott neveléselmélet. Bp.: Okker, 2003.);
• A direkt és indirekt nevelési módszereket rendszerezve kidolgozta a nevelés funkcionális módszertanát, bemutatva az egyes módszerek személyiségformáló funkcióit. (Bábosik István: A nevelés elmélete és gyakorlata. Bp.: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999.; Bábosik István: Alkalmazott neveléselmélet. Bp.: Okker, 2003.);
• Empirikus vizsgálatok alapján feltárta a személyiség szociális fejlődését meghatározó faktorokat. (Bábosik István: Alkalmazott neveléselmélet. Bp.: Okker, 2003.; Bábosik István: Neveléselmélet. Bp.: Osiris Kiadó, 2004.);
• Meghatározta az iskolán belüli „spontán kirekesztődés” fogalmát, valamint megelőzésének és ellensúlyozásának megoldásmódjait. (István Bábosik: Die spontane Selbstauschließung als schulischer Schaden. In: István Bábosik, Richard Olechowski: Lehren – Lernen – Prüfen. Frankfurt am Main: Peter Lang Verlag, 2003.);
• Felvázolta az iskolafejlődés különböző történeti modelljeit, a megkülönböztető kritériumrendszert, s az ebből levezethető optimális iskolamodell sajátosságait. (Bábosik István: A neveléselméleti modellek elemei és változatai a XX. században. In: Bábosik István szerk.: A modern nevelés elmélete. Bp.: Telosz Kiadó, 1997.; Bábosik István: Egy optimális nevelési modell körvonalai. In: Bábosik István szerk.: A modern nevelés elmélete. Bp.: Telosz Kiadó, 1997.)
• Felvázolta egy feladatcentrikus iskolamodell elemeit és személyiségfejlesztő hatásrendszerét. (Bábosik István: Egy feladat-centrikus iskola-modell személyiségfejlesztő hatásrendszere, In: Bábosik I. szerk.: Az iskola optimalizálása – a struktúra változtatása nélkül. Budapest: Urbis, 2006.);
• Jelentős mértékben megújította és szaktudományosan értelmezhetővé tette a neveléselmélet hazai terminológiáját.
• A doktori képzéshez kapcsolódóan felvázolta a neveléstudományi doktori képzésben megvalósuló kutatóvá fejlesztés folyamatát (Bábosik István: Kutatóvá fejlesztés a neveléstudományi doktori képzésben. In: Széchy Éva szerk.: Új felismerések és kihívások az ember formálásáról. Bp.: Gondolat Kiadó, 2005.)
• Kutatási eredményeit,és pedagógiai tapasztalatait összegezve,kidolgozta a konstruktív életvezetés pedagógiája koncepcióját,s ezzel hozzájárult a Konstruktív
  Életvezetés Iskolájának megvalósításához,létrehozásához ./Bábosik István:A konstruktív életvezetés pedagógiája és iskolája.Budapest,Eötvös József Könyvkiadó,
  2020./

Szakmai felismeréseit mint a Pedagógia e Vita című folyóirat szakértői tanácsadó testületének tagja, továbbá a Bécsi Tudományegyetem és a Jénai Friedrich Schiller Egyetem együttműködő partnere, illetve mint az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájának megalapítója és vezetője tette hozzáférhetővé Magyarországon és külföldön.